John D. Bleiweiss

Közismert, hogy akkor kell az átlagbetegnek Lyme-ra gyanakodni, ha a kullancscsípést követő 3–32 napon belül ovális alakú, növekvő piros, kokárdaszerű folt alakul ki a bőrön influenzára jellemző tünetekkel kísérve. A kiütés lehet eltérő morfológiájú, beleértve hólyagos, urticaria, eczematoid vagy atrófiás (Acrodermatitis Chronicumatrophicans).
Sok beteg számára a neurológiai, kardiológiai, ízületi, kognitív és/vagy pszichológiai komplikációk túlsúlyban vannak. Más is hordozhatja a fertőzésért felelős baktériumokat, beleértve a bolhát és a legyet. Dr. Burrascano gyanúja alapján elképzelhető a vérátömlesztéssel való terjedés is.
Két múzeumi egérből vett minta (1894) és a második világháború alatt begyűjtött kullancsok vizsgálata kimutatta a Bf jelenlétét, és feltételezhető, hogy az a „hivatalos” felfedezés dátuma, magyarán 1975 előtt is létezett. Egy átlagos beteg kora gyermekkorig vissza tudja vezetni a panaszait és a Lyme-diagnózis előtt valószínűleg az „Ugyan, nekem mindig is voltak ezzel problémáim!” felkiáltással bagatelizálja el a tüneteket. A Lyme tünetei kezdődhetnek a csípést követő napokban vagy később, de általában 4 hónapon belül. Bf-fel beoltott egerek agybiopsziája 12–48 órán belül kimutatta a fertőzést (Stockholm Conference, 1990). Dr. Luft publikációjában arról írt, hogy a gerincvízből PCR-rel kimutatható volt a Bf jelenléte 2 héten belül a (nem neurológiai) tünetek megjelenése után.
Amennyiben ilyen gyorsan terjeszkedik, felesleges fokozatokra osztani az egyes tünetek megjelenése alapján. Az egyes szerveket érintő tünetmentesség nem feltétlenül jelenti a Bf távollétét az adott szervben. Ezzel szemben, a tünetek által a hosztban kiváltott kémiai reakciók és autoimmun válaszok miatt a szervek diszfunkciója léphet fel. Mindenki számára egyértelmű diagnosztikai és terápiás problémákkal. A Bf gyors terjedése azonnali szövődmények kialakulásához vezethet, pl. agyhártyagyulladás. A Lyme-betegség esetében nincsen kiszámítható klinikai sorrend. Gyakori az influenza jellegű tünetek teljes hiánya.
Szív- és neurológiai szövődmények megfigyelhetőek az első három hónapon belül. Arthritis (pl. ízületi gyulladás, ízületi fájdalom) kialakulhat azonnal, de leggyakrabban a második és a hatodik hónap között jellemző. A kezdeti panaszok lehetnek aprók és felületesek, de jelentkezhetnek akár egy évre rá vagy még később. Az egyik betegem egészen a férje haláláig tagadta a tünetek meglétét, azután egyszerre „rátört” mindegyik. Egy másiknak minden évben, az anyja halálának évfordulójának közeledtével erősödnek fel a tünetei.
A tünetek korai jelentkezésével is nehéz a diagnózis, hiszen az egydimenziós jelenlét, mint a szédülés vagy a visszatérő légúti fertőzés kevés támpontot ad. Idővel a kezeletlen beteg egyre több tünetet produkál és ezek akár lavinaként maguk alá is temethetik. Amennyiben az orvos nem tudta összeegyeztetni a kórtörténetet a laborleletekkel, könnyen azt a következtetést vonhatja le, hogy a beteg szimulál!
Részletesen ki kell kérdezni a beteget. Nők esetében a havi vérzés, a terhesség vagy a fogamzásgátló hormonjai súlyosbíthatják a tüneteket. Számos beteg állapota rosszabbodik fizikai vagy pszichés megterhelés alatt, alváshiány, alkoholfogyasztás, egy forró fürdő vagy kiszáradás után. Páratartalom, alacsony légnyomás, hideg és melegfront súlyosbíthatja a fájdalmakat, fáradtságot vagy fejfájást idéz elő. Ugyanez igaz hidegfront esetében a fertőzött bőr alatti csontokra vagy akár a VII. agyidegre (Bell's). A betegek rosszul viselik a szélsőséges környezeti változásokat. Tipikusan nehéz elviselniük a meleget; ez ingerlékenységet, fejfájást, fokozott izzadást és álmosságot eredményez. A fényérzékenység növeli az esélyét annak, hogy a sofőr elalszik a volán mögött. Súlyos fejsérülés is válthat ki olyan tüneteket, melyek később kezelhetőek antibiotiotikumos terápiával. Rendszerint javaslom a betegeimnek, hogy kerüljék a dohányzást, az alkoholt és a szteroidok alkalmazását, mivel késlelteti a javulást. (Dattwyler, RJ, Lancet 1:687, 1987 – on steroid use) A pallatív szteroidok másik hátránya, hogy elrejtik a tünetek egy részét, így a klinikai diagnózis nehezebben állítható fel. Magánbeszélgetésben vallotta be egy orvos kollégám, hogy betegénél a szteroid beszedése halálos kardiomiopátia kialakulásához vezetett. Kerülni kell az elektromos takarók és a vízágy használatát, amennyiben a beteg nem akar rosszabb állapotban felébredni. Az allergia is súlyosbodást okozhat.
A tünetek tipikusan változatosak lehetnek akár egy nap leforgása alatt is. Az izületi merevség és az agyi „köd” általában délelőtt lép fel, de nem kizárólag. A fáradtság 12–16 között jelentkezhet, de rövid szunyókálás elmulasztja. Robbanásveszélyes ingerlékenység a nap végén tipikus vagy késő este.
A helytálló diagnózis előtt a következők szoktak megszületni: krónikus fáradtság szindróma, sclerosis multiplex, fibromyalgia, Lupus, candidiasis, krónikus mononukleózis, hipoglikémia és stresszel kapcsolatos betegségek. Amennyiben a fentiek közül többet is sikerült „begyűjteni”, feltétlenül meg kell fontolni a Lyme-betegséget.
A Lyme-beteg megjelenése rendkívűl sokszínű lehet. Az egyik flegmatikus, mogorva, bámul ki az űrbe, a másik idegesen szorong és hiperkinetikus. Szóbeli és írásbeli megnyilvánulásaik a rejtélyestől a körülményesig terjedhetnek. Beszámoltak dadogásról is, ez szintén megszüntethető volt az antibiotikumos kezeléssel.
A betegek gyakran panaszkodnak fáradtságra, az enyhétől a teljes kimerültségig terjedően. Általánossá válik a letargia és a kezdeményezőkészség hiánya. Ez nem a lustaság, hanem a fáradtság eredménye. Gyakran alszik el napközben, akár az osztályteremben is vagy átalussza a napot. Paradox módon éjszaka gyakran álmatlanság gyötri őket. Az alvás nem pihentető és gyakoriak a rémálmok.
A láz időszakos és alacsony. Antibiotikus kezelés (főként intravénás) eredményezheti az első hetekben. Bár a Herx-reakció kezdetét jelzi, nem minden esetben fordul elő. A beteg a láz alatt viszonylag jól van, utána azonban rendkívül rosszul. Ez segítheti a diagnosztizálást.
A fülkagyló és a lebeny gyakran piros árnyalatú, ritkábban ez megfigyelhető a kézfejen vagy az arcon is. A beteg végtagja hidegek még meleg környezetben is, megfigyelhető némelyeknél a Raynaud-szindróma. Ekcéma és pikkelysömör megjelenhet. Magnézium és káliumhiány, pajzsmirigygyulladás, hipotalamusz limbikus zavarai, hajszálérgyulladás gyakori. Egy nőbetegem testét 40%-ban pikkelysömör borította, az antibiotikumos kezelés után teljesen rendbejött.
Tipikus a zsibbadás és bizsergés az arcnál, a ujjakban, a fejbőrön és a végtagokon. Izomrángás előfordulhat a szemhéjtól kezdve a végtagokig. Remegés, áramütésszerű érzés, fájdalmas vagy viszkető bőr, bőrpír is a Lyme jele. Terhelés nélküli izzadás vagy képtelenség az izzadásra szintén jellemző. Az egyik betegem 27 évig nem izzadt (anhydrosis), a kezelés után rendbejött.
A szédülés, egyensúlyzavar és ügyetlenség nagyon bosszantó lehet, a beteg leejt vagy felrúg dolgokat, nekimegy a falnak kanyarodás közben, a kézírása lassúvá és hanyaggá válik. Gyakran használják a „rezgés van a fejemben” kifejezést. Végül a többség, de nem mindegyik, panaszkodik „ködös agyra”, feledékenységre, szorongásra, hangulatingadozásra, kezdeményezőkézség elvesztésére, depresszióra, koncentrációs zavarra, figyelmetlenségre, tájékozódási zavarra és az intellektuális feladatok nehezebb elvégzésére.  Ezek tehát a legjellemzőbb vonások.
A rövid távú memóriazavarral küzdő betegek elfelejtik, mit akartak éppen mondani, miért mentek be a szobába, hova tették le a dolgaikat, a megkezdett mondatot vagy akár a témát, dátumokat, neveket, az ismerőseik vagy családtagjaik arcát. Az egyik betegem összevissza mászkált a szobában a fogai között szorongatott ceruzát keresve. Egy másik az irodámhoz tartozó parkolóban felejtette a babakocsit és benne a csecsemőt, úgy indult haza. Mások elfelejtik a legegyszerűbb szavak helyesírását, az olvasást, vagy szövegértési nehézségeik támadnak. Egy betegem Princeton helyett Philadelphiába vezetett, mivel összezavarták a kezdőbetűk. Volt olyan, aki vásárlás után a cipőjét a hűtőszekrénybe tette, az élelmiszereket pedig a cipőtartóra. A Lyme-beteg eltéved hazafele vagy munkába menet, elfelejti az egyébként ismerős utat, azt, hogy hol van és hogyan került oda. Elemi matematikai problémák bizonyulnak leküzdhetetlennek. Veszélybe kerül a logikus feladatellátás, „várj egy percet”, mondják akkor is 2-3 alkalommal gyors egymás után, ha csak egy telefonszám lejegyzését kéne megoldaniuk.
Gyakran bélyegzik őket figyelmetlennek. Némely beteg passzív, kezdeményezésre képtelen vagy arra, hogy részt vegyen a szokásos társadalmi, szellemi eszmecserében. Szóbeli és írásbeli kifejezésük magukon hordozzák a Lyme jeleit. A tartalom szervezetlen, képtelen egyetlen gondolatmenet követésére, hajlamos elkószálni és felesleges részletekbe bocsátkozni, ami tovább növeli a zavart. Mindenütt jelen van a szóválasztási és a helyesírási hiba. A feladatra szánt koncentráció problematikus, mivel csupán rövid ideig képes erre. Ahogy az információ növekedik, úgy válik a beteg is egyre jobban elveszetté, zavarodottá, frusztrálttá, míg végül felad minden szellemi tevékenységet. A szociális interakció utáni vágy eltompul. Ezzel együtt romlik a tanulmányi és a szakmai eredményesség.
Miklossy (NeuroReport 4:841-848, 1993) számolt be Bf-jelenlétről egy Alzheimer-kórban szenvedő beteg post-mortem agybiopsziájából. Véleményem szerint a figyelemhiányos hiperaktív szindróma (ADH) vagy PNI-vel (érzékelhető neurológiai károsodással járó) diagnosztizált gyerekeket is érdemes tesztelni Lyme-ra. Egy 16 éves beteg esetében, akinél 5 évesen jelentkezett a Tourette-szindróma először, kimutatták a Bf-et és a kezelés megszüntette a panaszokat.

Megfigyelhető a személyiségváltozás. Az érzelmi kifejezőképességük romlik. Ingadozó ingerlékenység jellemzi, a stressz legkisebb jelére is a helyzet súlyosságához nem mérhető dühkirohanással vagy sírással reagálnak. Könnyen kerül kellemetlen helyzetekbe, hiszen viselkedése indulatos, kritikus és türelmetlen mind magával, mind másokkal szemben. A gyerekek igényeire agresszíven reagálhat. („Rázott gyerek-szindróma”) Sokak már-már morbid módon félnek egy-egy betegségtől, haláltól, pesszimisták, érzelgősek vagy túlságosan szentimentálisak. Gyakran szőnek összeesküvés elméleteket. Makacsok, csak a saját igazságukat hangoztatják, esetenként vulgárisak. Akkor is kapkodnak, ha nincsen határidejük és nem tudnak „lenyugodni”, ez pánikrohamhoz, tériszonyhoz vagy klausztrofóbiához vezethet. A depresszió gyakran torkollik öngyilkosságba.

Burrescano elŐadÁsa, 2011

„Azzal kezdeném, hogy mi a Lyme-kór. Ahogy ma reggel említettem egy beszélgetés során, nincsen igazi definíció. Számomra, különösen, ha krónikus Lyme-kórról beszélünk, ez mindig különböző betegségeknek a keveréke. Ha azt mondom, Lyme-kór, ez minden esetben tág megfogalmazás, beleértve a társfertőzéseket és a már meglévő fertőzéseknek az újra-aktiválását is, melyek előretörnek, ahogy az immunrendszerünk egyre jobban gyengül.
Azzal is tisztába kell lenni, hogy a Lyme-kór nem csupán kullancscsípéssel terjed, hanem átörökítheti az anya a magzatra. Az még nem tisztázott, hogy más úton is át lehet-e adni, terjed-e emberről emberre, bár állatkísérletekben már bebizonyosodott.
Hogy megértsük a Lyme-kór diagnózisát és kezelését, a lehető legszélesebb ismerettel kell rendelkeznünk erről a bioorganizmusról. […]
A Borrelia érdekessége, hogy nem egyfolytában szaporodnak, hanem ciklusokban. Egy ilyen ciklus mgegközelítőleg 4 hét. Tehát ezért figyelhető meg az, hogy a betegeknek csak négy hetente jelentkeznek a tüneteik. Ez a tény rendkívül fontos mind a diagnózis, mind a kezelés szempontjából. Másik ilyen fontos tudnivaló – amikor a baktérium „alszik”, kevésbé aktív, kevés az esélye annak, hogy az antibiotikum végezzen velük, hiszen ezt csak a kifejlett állapotú példányokkal képes megtenni.
Visszatérve a krónikus Lyme-kórra, elvégre ez az igazi probléma, először is felmerül a kérdés, hogyan definiáljuk? Mindenkinek megvan a saját definíciója, mivel nincs egyértelműen elfogadott meghatározás. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nekem is megvan a magamé, nagyon egyszerű – ha valaki több, mint egy éve szenved már ebben a betegségben, az krónikus Lyme-beteg. Teljesen függetlenül attól, hogy kezelték-e vagy sem, pozitív-e vagy negatív. Egy év alatt sok minden történhet egy beteg ember szervezetében, a B- és a T-sejtek száma csökken, a CD57 eredménye alacsony számot mutat. Ebből tudjuk, hogy az immunrendszer kezd leépülni és ez az a pont, ami után a krónikus Lyme ekkora problémát okoz.
Beszélnünk kell a betegséggel együtt járó egészségkárosodásról. Szintén rengeteg lehet, a Lyme-kór nem csak az antibiotikumokról szól, megtámadja az idegrendszert, a hormonokat, az immunrendszert, szóval ha ezeket nem veszik figyelembe a beteg kezelésénél, nem lehet jó eredményt elérni. Antibiotikum, életmód-váltás, étrendváltoztatás, testmozgás, bármi, ami segít az immunrendszernek, esetleg hormonkezelés. Minél régebb óta beteg valaki, annál több károsodást szenvedett el. Minél régebb óta beteg valaki, annál nehezebb a gyógyuláshoz vezető út. Emiatt a krónikus Lyme-kór sokkal rosszabb, mint egy akut vagy friss fertőzés. Másik felfedezésünk, hogy minél régebb óta beteg valaki, annál hosszabb ideig szorul antibiotikumos kezelésre. Erről nem tudok pontos számokat mondani, még felbecsülni sem, de az évek során erre a következtetésre jutottunk.
A Lyme diagnózisa mindig klinikai. Miért mondom ezt? Nincsen egyetlen laborteszt sem, ami kimutatná, hogy igen, ez Lyme. Másrészt, mi van akkor, ha valakinek a Lyme-kórra jellemző tünetei vannak egy másmilyen betegségtől? Mindig a klinikai képet kell nézni. Csupán 17%-a a Lyme-betegeknek emlékszik vissza kullancscsípésre. Nem mondhatjuk azt, hogy ha nem emlékszik, akkor nincs is Lyme-ja, hiszen a kullancs egészen apró, elbújhat olyan helyen, ahol nem észrevehető és kevesebb problémát okoz az a kullancs, amit észrevettek, mint az, amelyet nem, és máris ott a baj.
Mi a helyzet a folttal? A korábbi szakirodalom szerint a Lyme-kór feltétele a piros bőrkiütés, de ennek az az oka, hogy csak olyan betegeket kezeltek, akiknél ez a folt megjelent, emiatt ez már így került be a statisztikákba. Igazából, ha megnézünk korábbi államilag finanszírozott tanulmányokat, a bizonyítottan fertőzött betegek csupán harmada számolt be piros bőrpírról. Vagyis ugyanaz a helyzet, mint a kullancscsípéssel.
Ahhoz, hogy megfelelő klinikai diagnózist állíthassunk fel, fel kell venni a kórtörténetet, hogy a klasszikus jelek és tünetek megvoltak-e, de erről majd később beszélünk részletesen. Végezhetünk tesztet, hogy felmérjük az immunrendszer állapotát, ilyen a CD57, végezhetünk teszteket, hogy megállapítsuk a társfertőzéseket vagy az „opportunista” fertőzéseket. Ez nem arról szól, hogy mindenért a Lyme-ot hibáztassuk, egy csomó más is szerepet játszhat és így előzzük meg, hogy elkerülje valami fontos dolog a figyelmünket, a Lyme-on kívül.
Térjünk vissza a kórtörténetre. Szóval van egy páciens, aki jól volt majd beteg lett, figyeljünk a hirtelen állapotromlásra. Klasszikus eset, amikor valaki kempingezni megy és attól kezdve romlik az állapota vagy kullancsot szedett ki a háziállatából. Azután kulcsfontosságú lehet az is, ahogyan a tünetek megjelennek. Lehet, hogy sima vírusfertőzésre utal, egy fejfájás, fáradtság, romló látás, stb. Amennyiben nem ismerjük fel és nem kezeljük, a tünetek egyre inkább a szervekre terjednek át a szívet is beleértve, a kezdeti tünetek megmaradnak, de belép az ízületi fájdalom, neurológiai tünetek, mint a zsibbadás, stb. Az idő múlásával az egész szervezet érintetté válik, szóval, ha egy beteg azt mondja – „Egy ideje fáj a térdem” – feltétlenül kérdezzünk rá, van-e más panasza is, fejfájás, esetleg szédülés. Ha pedig több szerv érintettsége is nyilvánvalóvá válik, ez ismét kulcsfontosságú eleme lehet egy klinikai diagnózisnak, a négy hetes ciklikus állapotromláson felül.
Visszatérve a tünetekhez, sokkal több diát meg tudnék tölteni, de a lényeg az, hogy ez egy teljes szervezetet érintő betegség. Lehetnek specifikus tünetek, a nem specifikusok mellett. Számos betegem panaszkodik csökkent libidóra, kevesebb energiára, ez mind megerősíti az előbb elhangzottakat. Sokszor hallani – „Nem, Önnek nincsen Lyme-kórja, csak depresszióban szenved.” – Kérdezzünk rá a többi tünetre, mielőtt kijelentjük.
Amikor új beteg keres fel a rendelőben, sokszor előtte is már a telefonban azt kérem tőle, írja le a napi tüneteit naplóba, értékelje egy skálán 1–5 között, hol vannak a jó és a rossz napok, így egy idő után sikerül feltérképezni a ciklust.
Fontos azt is tudni, hogy a tünetek hajlamosak megváltozni az idő múlásával. Például a beteg kezdetben a fájó térdére panaszkodott, ami most rendben van, de a könyöke érzékenyebb vagy a nyaka be van állva, pár hétig össze volt zavarodva, eltévedt a hazaúton, ez mind elmúlt mára, de a lábai zsibbadnak. Mit mond a kezelőorvos? Ez a beteg bolond, keressen fel pszichológust. De az igazság az, a Lyme fejlődik, változik, szóval ha egy korábban egészséges beteg panaszkodik, négyhetente jelennek meg a tünetek és változnak, ez mind arra utal, hogy baktérium munkálkodik odabent és az immunrendszer bajban van.
Amennyiben a beteg súlyosbító körülményeknek is ki volt téve – műtét, stressz, nemzetközi repülőút – ennek mind negatív hatása lehet, része kell, hogy legyen a kórtörténetnek. Meg kell találni, mitől lett rosszabbul, mitől van jobban, ez visszatérő-e.
Leginkább a fizikai vizsgálat segít. Vegyünk egy egészséges személyt – betegnek néz ki vagy sem? Figyeljük meg a beteget, egyenesen sétál-e, sántikál-e, vagy van-e probléma az egyensúlyával, nézzük meg az egyes szervek állapotát. Amikor beszélünk velük, mérjük fel, értelmes választ ad-e vagy ismételgeti önmagát, emlékszik-e, miről volt szó vagy emlékeztetni kell?
A javaslatom az, hogy ellenőrizzék le az összes betegük összes ízületét minden egyes látogatásakor, ezt egy jó reumatológus meg tudja tanítani és idővel bele fognak jönni. A betegeim arról számolnak be, hogy ott ülnek az orvosi rendelőben, az orvos felveszi a kórtörténetet, megállapítja a diagnózist és mindezt anélkül, hogy akár egyetlen egyszer hozzájuk ért volna. Minden egyes alkalom magában kell, hogy foglaljon egy fizikai és egy neurológiai vizsgálatot, kivétel nélkül.
Laboratóriumi vizsgálatok. Tudjuk, hogy a Borelliát keressük, amit kullancs terjeszt, a kullancs ezt megelőzően már találkozott különféle állatokkal, madarakkal, alkalma volt arra, hogy több fertőzést is felszedjen, amiket azonban nem tesztelünk. Ez butaság. Ha a labor csak egyetlen Borrelia fajtát tesztel, könnyen tévedhetünk, hiszen a tesztek bizonyítják, hogy egy betegben akár több alfaj is kimutatható.
A Borrelia képes alkalmazkodni a környezetéhez, ahogyan megtette egy mókusban, egy madárban, egy kullancsban. Egérkísérlettel igazolták, hogy egy Borelliával fertőzött egyedben, 4 héttel a fertőzés után különböző alakokat mutattak ki, ennek az az oka, hogy a baktérium nem szereti a gerincvizet, cisztás alakot vesz fel, az agyban pedig ismét egy újabbra van szüksége a túléléshez. Hogyan várjuk el ezek után, hogy egyetlen teszt kimutassa?
A szerológiai tesztek sem igazán érzékenyek, ELISA, Western blot. Ha csak az állami laborban megszokott Elisát végeztetjük el, akkor félrediagnosztizálhatjuk a betegeink felét, akár háromnegyed százalékát is. A C6 az ELISA egy másik formája, a tapasztalataim nem bizonyítják hasznosnak, kivéve a friss fertőzéseket. Részemről már nem is rendelek C6-ost és nem is tudom ajánlani. A Western blotot azonban javaslom, hiszen egyaránt szolgál kvantitatív és kvalitatív eredménnyel. A probléma az az USA-ban, hogy egy új Western blot-tesztnek FDA jóváhagyásra van szüksége, aki az engedélyt adja meg a teszt árusításához, nem a minőséget minősíti. Másik paradoxon az, minél betegebb a páciens, annál kevesebb az esély a pozitív tesztre, 6 hét antibiotikumos kezelés után azonban a 65%-uk negatívból pozitívba megy át.
Mi a helyzet a PCR-rel? Ez jó teszt, és akkor is pozitív lehet az eredménye, ha korábban a beteg szerológiai lelete negatív volt, azonban az érzékenysége legjobb esetben sem haladja meg a 30%-ot. Amit tehetünk, az az, hogy rövid ideig tartó gyógyszeres kezelést alkalmazunk, és 2–3 alkalommal elvégezzük a vizsgálatot, de ez meglehetősen drága megoldás. A probléma Amerikában az, hogy a biztosítótársaságok nem fogadják el a pozitív PCR-tesztet a Lyme-betegség bizonyítékául; ami érthetelen, hiszen ha van egy pozitív PCR-teszted HIV-re, senki sem vonja azt kétségbe. Ugyanez elmondható a hepatitiszről vagy a tuberkolózisról. Miért más ez a Lyme esetében? De balszerencsénkre ez egy politikai probléma. [.]

Richard Horowitz

Egy átlagos konzultáció forgatókönyve. Részlet a Why can’t I get better? című könyvből.
„Q. 59 éves nőbeteg, aki 19 éve szenved különféle panaszoktól. Az elmúlt évek során több, mint 20 szakorvos kereste a válaszokat sikertelenül, beleértve kiemelkedő szakmai neveket. Több diagnózis is született, mint például krónikus fáradtság szindróma, fibromyalgia, depresszió, olyan cimkét, amiket azokra húznak rá, akiknél csődöt mondott az orvostudomány. Valamennyi lelete negatív, kivéve az ANA-t (1:80), ami enyhén pozitív, de nem annyira, hogy autoimmun betegséggel is diagnosztizálják. A beteg egyértelműen belefáradt abba a nézetbe, hogy panaszai csupán a fejében léteznek.
Az első dolog, ami szemet szúr, az az, hogy a listán lévő szinte össze panaszt bekarikázta.
Dr H: Kezdjük a lista elején. Láz, izzadás, éjszakai izzadás, hidegrázás. Melyik jellemző ezek közül és mióta?
Q: Napközben és éjszaka is izzadok, az elmúlt 19 évben folyamatosan.
Dr H: Elsősorban nappal vagy inkább éjszaka?
Q: Éjszaka. Tiszta víz vagyok.
Dr H: Nem szenvedett korai menupausetól? Ez megmagyarázná a jelenséget. 41 éves korában kezdődött ugyebár.
Q: Nem, doktor úr. A negyvenes évek közepén maradozott el a menstruációm, de a nőgyógyász szerint nem mutatott eltérést a hormonszintem. 50 éves koromban jött a menupause, voltak hőhullámaim, de ez más.
Dr H: Járt külföldön? Olyan helyen, ahol elkaphatta volna a maláriát?
Q: Nem.
Dr H: Tapasztalt krónikus köhögést, légszomjat vagy vért a köpetben?
Q: Gyakran megfázom és nehezen veszem a levegőt, de jártam egy pulmonológusnál, aki szerint teljesen normális a mellkas röntgenem. Allergiára gyanakodott.
Dr H: Hidegrázás?
Q: Előfordulnak, főleg, ha hideg helyen vagyok.
Dr H: Ezek a tünetek visszatérőek?
Q: Igen. Pont egy pár nappal ezelőtt szenvedtem tőlük.
Hátradőlök a székben és felteszem a millió dolláros kérdést. „Tesztelték valaha babesiára?”
Q: Nem, nem hiszem.
Igazság szerint látom a leletekben, hogy az egyik korábbi orvosa kért erre vonatkozó laborvizsgálatot, negatív eredménnyel. „Duzzadt nyirokcsomó vagy fogyás?”
Q: Bárcsak úgy lenne, doktor úr! Az elmúlt években egyre csak hízok és képtelen vagyok leadni. Néha fáj a torkom és megduzzadnak a nyirokmirigyeim, de az endokrinológus szerint csak gyakran szedek össze vírusos fertőzéseket.
Ok, álljunk meg itt. Hány beteg panaszkodik torokfájásra és duzzadt nyirokcsomókra havonta, hosszú évek alatt? 18 éve éjszakai izzadással küzd, 9 évvel a menupause kezdete előtt. Kizárták a TBC –t és a limfómát, a tüdőröntgen negatív. Nem járt külföldön, bár ez nem feltétlenül zárja ki a maláriát. A hormonvizsgálat alapján a betegnél nem áll fenn hyperthyroidismus, valamint nem került szóba pánikbetegség sem. Egyre inkább arra gyanakszom, hogy a végső diagnózisba belekerül majd a babesia. A havonta fellépő torokfájás és nyirokcsomógyulladás? Ez sem általános velejárója az EBV-nek illetve egyéb vírusos fertőzéseknek, a Lyme kór és társfertőzései (babesia, bartonella) azonban ciklikusan jelentkeznek, a tünetek jönnek és mennek.
A következő bekarikázott tünet a fáradtság.
Dr H: Mennyire jellemző ez? Enyhe, moderált vagy súlyos? Jön és megy? Vannak jó és rossz napok? Van olyan időszak, amikor rosszabb? Hatással van rá az étrendje?
Q: Igen, változó, jön és megy, jó és rossz napokkal. Vannak napok, amikor ki sem tudok kelni az ágyból, máskor a bevásárlás sem okoz gondot.
Dr H: Vagyis a moderált és a súlyos között tenné?
Q: Igen.
Dr H: Befolyásolja az étel? Van a nap során olyan időszak, amikor rosszabb?
Q: Úgy vettem észre, délután 3 felé különösen rossz, akkor úgy érzem, le kell feküdnöm aludni.
Dr H: Próbált nassolni valamit, hátha attól jobb lesz?
Q: Igen, imádok nassolni. Mintha néha segítene.
Legalább száz oka lehet, amiért a beteg fáradtnak érzi magát: alacsony vérnyomás, kevés alvás, reaktív hypoglycemia, adrenalin - fáradtság, egyéb hormonális zavarok. Beleértve a Lyme kórt és társfertőzéseit is, méregtelenítési problémákat, kémiai anyagokkal szembeni érzékenységet, ételintoleranciát, kardiológiai betegségeket vagy depressziót. Mivel ezek mind összefüggésbe hozhatóak a Lyme kórral, a betegeknek ez a panasza a sikeres antibiotikumos kezelést követően is fennállhat.
A következő tünet, amit bekarikázott, a szexuális vágy hiánya. 99,9 % -ban van jelen az általam kezelt betegek közül. Még huszonéves fiatalemberek is panaszkodnak erre, gyakran 200-300 körüli tesztoszteron szinttel (az átlagos érték ebben a korban legalább 700 – 800)
(....)
Dr H: Mi a helyzet a mellkasi fájdalommal és a légszomjjal, amit bekarikázott a kérdőíven? Kivizsgálták?
Q: Persze. Két kardiológusnál is jártam, végeztek ultrahangot, EKG-t, terheléses vizsgálatot, Holtert, de semmi sem találtak. Azt mondták, vélhetően reflux.
Dr H: Fáj, ha itt megnyomom?
Q: Néha igen, de nem mindig.
A Lyme kór gyakran okoz costochondritist, mellkasi, szegycsont környéki fájdalommal járó gyulladást. “